.
Ez az oldal egy "munka-oldal": Pszicho-tréning. Mert nincs fejlődés erőfeszítés nélkül.
A gyakorlat:
Sztori: 3 perc
Kérdések: 3 perc
Belső térkép: 5–10 perc
Légy te a Rendező: annyi idő, amennyit rászánsz
Állásinterjú
Csendben, saját gondolataimba merülve ülök a váróteremben. A kezdeti nyugalmat fokozatosan váltja fel a többi jelentkező zajos érkezése. A székemről rálátok mindenre: arcokra, mozdulatokra, apró jelekre. Nem siettet semmi. Figyelek.
A nőt, akin minden passzol mindennel, tökéletes tartással ül, a mosolya is fegyelmezett. Van, aki a bejárat mellé húzza a széket, közel az ajtóhoz – mintha már ezzel is "helyzetbe" akarna kerülni. Egy másik alak izgatottan járkál fel-alá, ökölbe zárt kézzel; a teste beszél helyette: készen áll bármire. A sarokban egy fiatal lány a szék szélén ül, mintha még a levegőből is óvatosan kérne. Aztán jön egy srác lazán, leül a földre, előveszi és elmajszolja a szendvicsét: ő most nem versenyez. Van, aki a telefonjába merül, van, aki másokat méreget. Egy rikító színekbe öltözött alak rajztömbjét a térdén egyensúlyozva rajzolgat - mintha már építene valamit.
Felmerül bennem a kérdés: mind ugyanarra a munkára jelentkeztünk?
Sokáig váratnak. A levegő sűrűbb lesz. Köhintés, széktologatás, egy türelmetlen sóhaj, sűrűn érkező értesítések – apró rezdülések, amik egyszerre különbözőek és nagyon is ismerősek.
Ahogy így elnézem őket merész ötletem támad. Mi lenne, ha nem egymás ellen versenyeznénk, hanem együtt dolgoznánk? Mi lenne, ha ezzel a színes csapattal indítanám el a start-up-omat?
A tökéletesre csiszolt arc látná, hogyan lehet rendet és profizmust vinni a káoszba. Az ajtó mellé ülő tudná, hogyan lehet fókuszálni és a cél felé tartani. A járkáló adná az erőt, amikor merészségre van szükség. A sarokban ülő emlékeztetne az alázatra és a finom jelekre. A földön ülő hozna könnyedséget, szabadságot, valóságot. A telefonba merülő jelezhetne: mikor van szükség pihenőre? Vagy csak figyelmeztet a menekülésre. A rajzoló pedig új irányokat nyitna…
Lesznek súrlódások. Lesznek hangos pillanatok. És lesz tanulás: ki mikor vezet, ki mikor jelez, ki mikor marad csendben.
És én ki vagyok ebben a csapatban?
Kérdések:
Ki volt a hozzád leközelebb álló "jelentkező" olvasás közben?
Kire húztad rá azonnal, hogy "na, ő idegesít"?
Hol lett feszültebb a gyomrod / a mellkasod? Mit jelzett a tested?
Mi a te alapstratégiád: megfelelés, kontroll, támadás, elbújás, viccelés, elutasítás, menekülőút, kreativitás?
Milyen élethelyzetre emlékeztet ez a történet?
Belső térkép
A történet utolsó mondata (szándékosan lemaradt eddig):
"És akkor bevillan: ez a váróterem bennem van."
Képzeld el, hogy a szereplők mind benned élnek. Az is, aki szimpatikus – és az is, aki idegesít. Mindannyian a belső világod én-részei / alszemélyiségei. Színes egyéniség vagy, így néha elkerülhetetlen, hogy ezek a részek egymásnak feszüljenek.
Perszona – "akit mutatok"
A szerep, amit eljátszol, ahogyan kifelé mutatod magad. Amivel jó benyomást akarsz kelteni.
Melyik perszonád a legerősebb teljesítményhelyzetben?
Van olyan szereped, amit már szűkösnek érzel?
Van olyan élethelyzet, olyan környezet, ahol már nem bújsz semmilyen szerepbe?
Ego – "aki irányítana"
A "kormány", ami biztonságot és stabilitást keres, alkalmazkodik. A külső környezet és a belső világod közötti egyensúlyoz.
Mi okoz számodra bizonytalanságot? Mitől félsz?
Mivel próbálod kézben tartani a bizonytalanságot?
Hogyan tudsz határt szabni? Nemet mondani?
Alszemélyiségek – "a jelentkezők"
Mindenkiben több "alszemélyiség" működik, és ez teljesen természetes. Ezek önálló belső én-részek, mindegyiknek szándéka van: védelem, hajtás, rend, szabadság, szerethetőség.
Kinek van nagyobb hangja? Ki marad mindig a háttérben?
Melyik énedre szeretnél jobban figyelni?
Mire taníthat egy olyan részed, amelyet nem kedvelsz? Mi lehet a szerepe?
Self – vagy Belső Én - "aki összehangol"
A legbelsőbb Éned, a Központod, a teljes és egészséges "belső magod". Ő tágasabb nézőpontból szemlél, ő már nem szereplő, hanem maga a Rendező.
Milyen nálad egy flow élmény? Ki "él" benned olyankor?
Voltál már nagyon nehéz, kilátástalan helyzetben, amit mégis sikerült megoldani? Utólag megkérdezted magadtól, hogyan voltál képes erre?
Érezted már igazán felszabadultan magad? Korlátok és megszorítások nélkül? Melyik én-részed "kapcsolt be" vagy "kapcsolt ki" olyankor?
Légy te a Rendező:
Belső Váróterem – gondolj egy számodra kihívást jelentő helyzetre:
Azonosíts 6-7-et a te "jelentkezőid" közül (1-1 szó elég: Perfekcionista, Harcos, Kritikus, Kétkedő, Kreatív, Szorongó, Lázadó, Szervező…)
Mindegyik mondjon egy mondatot: "Én azt akarom, hogy…"
Add meg a pozitív funkcióját: "Azért jöttem, mert…"
Válassz egyet, aki ma túltolja, adj neki új szerepet: "Te ma nem irányítasz, hanem…"
Ki az, akire nagyobb szerepet osztasz?
Zárás: "Mi a csapat közös célja?"
A gyakorlat során sok kérdés merülhet fel benned:
Nekem nagyon nehéz azonosítani a bennem megszólaló szerepeket. Másnak ez könnyebben megy?
Ez valóban egy nehéz feladat. Az idő és türelem sokat segít. Gondolj a sportra: ott sem érsz el azonnal sikereket, csak kitartó edzésmunka után jönnek az eredmények. Jó segítség ehhez a filmek, regények, mesék világa, ahol számos olyan "szereplővel" találkozol, amely benned is él…
Felismerem azokat a szereplőket, amelyek nem visznek előre, de tartok attól, hogy a gyakorlatban, főleg, ha szorongok, nem tudom elhallgattatni őket.
A lényeg nem is az, hogy elhallgattasd. Minden szereplőnek megvan a maga létjogosultsága. Valamiért létrejött, és van valamilyen hasznos szerepe. Az arányokat viszont rugalmasan tudod változtatni. A benned megszólaló kritikus hang például segít a realitáshoz igazodni, de ha túl nagy teret kap, akkor folyton megkérdőjelez mindent, elbizonytalanít, visszahúz. A cél tehát a belső szerepek harmonikus, integrált működtetése.
Ez érdekes gyakorlat, de ettől változik valami? Ilyen gyakorlatokat csinálunk terápiában?
Hasonló gyakorlatokat gyakran használunk a terápiás folyamatokban. A változáshoz a tudatos belátás sokat ad, de önmagában gyakran kevés. Az igazi, mélyreható változás valahol belül történik, a tudattalan birodalmában. Az ő nyelve pedig a játékos, a vizuális, analógiás gondolkodás, a jobb agyféltekés, kreatív, intuitív kifejezésmód.
